Gyöngytörténet

A gyöngy és gyöngyfűzés története egyidős az emberiség történetével. Gyöngyöt először és bizonyítottan Krisztus előtt 2200 magasságában találtak, használtak. Minden bizonnyal a Vörös-tenger környékéről, és Perzsiában. A neves kutatók még nem egyeztek meg… Egy azonban biztos: az első gyöngyök a tengeri kagylók, illetve a bennük található igazgyöngyök voltak. És csodásan csillogtak, már akkoriban is. Már csak a lyukat kellet “felfedezni”, és indulhatott a “gyöngyfűző tanfolyam”.

Mellesleg a lyuk felfedezése valóban érdekes. Merthogy az ősember is díszítette magát, otthonát és szerszámait. És persze a kedves nejét. Nem egészen praktikusan, de az akkori kornak megfelelően. Csontokat, fa darabokat csiszolt, ha nem is reszelővel. S miután fejlődik a technika, a kőbalta után azonnal sikerült lyukat fúrni a fura tárgyakba. Nyakába akasztotta, és ha lett volna ilyen kifejezés, bizonyára azt mondja: bizsu nyakláncot fűztem… Így vala. A Wikipedia szerint “gyöngynek nevezzük a felfűzést lehetővé tevő, lyukkal ellátott dísztárgyakat”. Így már könnyű!
A gyöngy mindig fontos szerepet játszott a különböző kultúrákban. A régi Kínában a gazdagságot, bölcsességet, becsületet szimbolizálta. Japánban a szerencse, Indiában a gyermekáldás jelképe volt. Az arab országokban gyógyító erejében hittek, miszerint a gyöngyök szinte minden betegséget megelőznek és gyógyítanak. Földünk eldugott sarkaiban a sámánok (ezermester, csak hinni kell benne) ma is használnak különböző gyöngyöket a gyógyításban. Valamint minden másban, ami nem jön össze.
A gyöngyöknek, gyöngyékszereknek mindig is misztikus, vallási vagy társadalmi rangot, hovatartozást kifejező szerepük volt/van. Színükkel, formájukkal, nagyságukkal, anyagukkal, a fűzési technikával, viselőjük a külvilágnak szeretne közvetíteni, hovatartozását meghatározni. És így van ez a mai napig. Fejen, fülön, nyakban, csuklón, csípőn, bokán, orrban vagy másutt.
gyongyszalag
A Kleopátra fogadását ismerik? A sztori ismerős: Kleopátrának Marcus Antonius udvarolt és nem kicsit. Fogadtak, hogy melyikük képes drágább fogadást adni a felső tízezernek. Antonius mindent beleadott. Svédasztal amerre a szem ellát, finomabbnál finomabb ételek, italok, ledér hölgyek, ledér urak… Ja, és hagyományőrző római nemzeti énekesek, zenészek végig nyomták a műsort. Aztán jött Kleopátra. Szerény egytál étel. Más semmi. Kettesben. Antoniusnak fülig ért a szája, érezte, hogy nyert. Nem úgy történt. A vacsora végén Kleopátra kért egy tálka ecetet. Füléből kivette a csodás gyöngyöt, s az ecetbe dobta. A gyöngy pillanatok alatt “feloldódott” a savban, és Kleó azonnal felhörpintett a koktélt. Nyert. Miért? A gyöngy ritkaság 10 millió Sesterciust ért. Akkori árfolyamon 500 kiló arannyal volt egyenlő. Így szól a legenda… Hogy mibe fogadtak? Gondoljuk, hát persze, de más is lehet…
ekszeres2
Caligula sem vetette meg a szép gyöngyöket. Sőt mániája volt. Egyéb más mellett. Talán ő volt az első, aki csizmáját gyöngyökkel ékesítette. A Római Birodalom azonban azt is kibírta, hogy kedvenc lovának először nyakláncot készíttetett, majd a nemes patás farkát gyöngyfüzérekkel fonatta be.

Régi perzsa legenda szerint egy herceg éveken át könnyezett szíve választottja után, aki nem akart az övé lenni. Khrisna megsajnálta, és könnyeit szikrázóan csillogó gyönggyé változtatta. A hölgyről nem tudunk semmit, de Iránban (régen Perzsia) a mai napig a gyöngyöket Istenek könnyének nevezik.
Amerika egy marok gyöngyért? Nem teljesen, de van igazság benne. A mendemonda szerint a sápadt arcúak maroknyi gyöngyért vásároltak óriási földterületeket a mai USA területén a rézbőrűektől. Az indiánok “szent kövekkel”, ékesítették magukat, cserébe hatalmas területeket adtak a csecse-becsét ajándékozóknak. Az amerikai indián őslakosság történetét a western filmek helyett inkább a történelem könyvekben érdemes keresni…
Gyöngyből sok kell, és nem olcsó -, mondhatná II. Erzsébet brit uralkodó. A királyi ház ugyanis az évszádok során felbecsülhetetlen értékű gyöngy-kincsekre tett szert. Persze most nem a gyémánt, arany, igazgyöngy ékszerekre gondolunk. Sima “bizsu”, több tíz millió font értékben. A legtöbbnek inkább eszmei értéke van, de ez sem kevés. A szuper gazdagok, olajsejkek, mágnás Miskák még nem jelentkeztek gyöngy ügyben.
Csodálatos dolog a gyöngy, manapság talán az egyik legnépszerűbb kreatív hobbi a gyöngyfűzés. A mondás szerint: aki a gyöngyöt szereti, rossz ember nem lehet. És: gyöngy nélkül lehet élni de minek?!
Kellemes gyöngyözést mindenkinek! 🙂